A fagyi

 Nagyon meleg nyári nap volt. A fagylaltozó előtt hosszú sor állt. Én nem szeretem annyira a fagyit, de a buszról leszállva, úgy éreztem, jól esne egy hideg gombóc, ebből az édes és hűsítő édességből.

 Előttem egy édesanya állt kisfiával. A kisfiú homlokáról fojt a veríték, de igazán nem zavarta. Folyamatosan csiripelt. Szeme ragyogott az örömtől. Azt mesélte, hogy mi történt vele az oviban, és most nagyon örül, hogy fagyizhat, mert egész nap erre vágyott.

 A sor lassan haladt, mert sokan a pult előtt döntötték el, hogy hány és milyen gombóc fagyit ennének. Hiába volt ki rakva a falra egy nagy tábla, hogy milyen kapható.

 A nő magához húzta ugrándozó gyermekét és megkérdezte, hogy milyen fagylaltot kér.

- Citrom, csoki, eper, málna, kókusz, barack, puncs sok mazsolával, mogyoró, barack, banán, még egy citrom és még legyen…- sorolta a kisfiú.

- Jó, jó! Elég lesz! Ennyit meg sem bírsz enni. – mondta mosolyogva az édesanyja, és egy barackot nyomott a fejére.

- De igen! Tizenhat gombócot is be tudnék falni.

- Egyezünk meg kettőben.

- Nem! – görbült sírásra a szája. Én olyan nagy fagyit szeretnék enni, mint az a bácsi a múltkor. Igazságtalan, hogy nem engeded meg. Kérlek! Jó leszek, és rendet rakok a szobámban is. 

- A hasad és a torkod is megfájdul ennyi fagyitól. Az a bácsi felnőtt és fogadásból kért akkora fagyit. Neked nem lehet, és nem is tudnád megenni.

- Fogadjunk mi is! – mondta felélénkülve csillogó szemmel a gyerek. Az anyuka elmosolyodott az ötleten.

- Hiába fogadunk, ennyi fagyi nagyon sok neked. Értsd meg kincsem.

- Anya, csak most az egyszer. Csak tíz gombócot. – és kérlelőn össze kulcsolta csöpp kis kezét maga előtt.

 Most már érdeklődve figyeltem őket. A anyán látszott, hogy szíve szerint megengedné. A kisfiú pedig sóvárogva vágyakozott a hatalmas és hideg édesség után.

- Legyen hat gombóc, ahány éves vagy - mondta hirtelen az anyuka - de ha nem eszed meg a fejedre kenem. – tette hozzá még tréfásan és szorosan magához ölelte a boldogságtól ragyogó gyermekét.

- Anya, tudtam, hogy megengeded!

 Mire eldöntötték, hogy milyen ízűek legyenek a gombócok, addigra sorra is kerültek. A hat éves csöppség örömmel és büszkén vitte, a hozzá képes hatalmas adag fagylaltot. Én is meg kaptam a két kis gombócomat. A fagyizó előtti kis parkban ült az anya és gyermeke. Közelükben telepedtem le, mert kíváncsi voltam, hogy megeszi – e a kicsi azt a rengeteg fagyit. A nagy melegben hamar olvadt. A kisfiú nyalta minden oldalról, de akár hogyan is igyekezett, már az egész kézfején végig folyt a ragacsos lé. Combjára papír zsebkendőt terítettek, de pólója is maszatos volt már. Két gombócig nem volt gondja. A harmadikkal küzdött, és látszott rajta, hogy már nem igazán kéri, de még nem adta fel.

- Nem kell mindet megenned, ha nem kéred.- mondta édesanyja.

- De kérem. Megbírom enni.

- Csak szóltam. Nem ér annyit az egész, hogy beteg legyél.

- Megígérem, hogy szólok, ha már nem kérem.

- Rendben.

Lehajtott fejjel nézte a fagyiját, mintha bűvölte volna. A kezén már egyre jobban folyt le a hideg édesség.  Úgy látszott, hogy elgondolkodott, és nem igazán törődött a külvilággal. Már egy- két perce figyelte a tölcsért és nem nyalt egyetlen egyet sem. Édesanyja sem szólt hozzá. Várta, hogy mikor adja fel a fiú. Most vagy hagyja az egészet szétfolyni, vagy feláll és kidobja a kukába.

 Egyszer csak egy hirtelen mozdulattal a kisfiú a fejébe nyomta a maradék fagylaltot. Hatalmasakat sikongatott és nevetett és nevetett, miközben nyakába folyt a citrom, kókusz és csoki fagyi. Én is, és látszólag édesanyja is megdöbbenten figyeltük az egyre hangosabban kacagó gyermeket.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte a mamája a gyermekét, még mindig megrökönyödve.

- Azt mondtad, hogy a fejemre kened, amit nem bírok megenni.

- Én csak tréfáltam.

- Az lehet, de én komolyan gondoltam. Anya olyan szép nap volt a mai. Az édesanyának erre könnybe lábadt a szeme. Letörölgette róla a fagyit, majd kézen fogta,  és elindultak haza.

 Én is elindultam. Elgondolkodtam, hogy tényleg ilyen könnyű örömöt szerezni egy gyermeknek.

 Igen, ennyire könnyű.