A női táska

Már évek óta tart vonzódásom a táskák iránt. Imádom őket, szinte mániám. Egy ilyen kiegészítő darabbal óriási örömet tudnak számomra szerezni, bár többnyire magam választom ki a megfelelő retikülöket.

 Van sportos és elegáns fazonú. Váll és kézitáska. Színükben és formájukban is mind- mind más. Fekete, zöld, barna, kék, ovális, kocka vagy tarisznya formájú. Téli és nyári.

 Teljesen mindegy, hogy milyem. Csupán két dolgot tartok fontosnak. Az egyik, hogy első látásra bele szeressek. Na ekkor, ha nem veszem meg rögtön, napokig szinte aludni sem tudok miatta. Persze minden táskát nem vehetek meg. Így sokról lebeszélem magam, ami egyáltalán nem könnyű dolog.

 A minap sem igazán sikerült. Egy táskákat áruló hölgy jött be a munkahelyemre. Én csak egy pillantást vetettem rá, és közöltem, hogy nem veszek, mert éppen három hete vásároltam egy nyári darabot. Igen ám, de folyton ezt hallottam: „ Hú ez, de jól néz ki! Ebbe minden belefér! Ennek, de jó színe van!” Kolléganőim válogattak. Nem bírtam tovább! Kimentem a másik szobába, még azzal a tudattal és elhatározással, hogy ha megnézem, nem történhet semmi, nem kötelező megvenni. Amint azonban megláttam a töménytelen mennyiségű, szebbnél szebb darabot, abban a pillanatban bele vetettem magam a turkálásba. Forgattam, vállamra tettem őket. Nézegettem a színűket. Élvezettel kutattam, válogattam és álmélkodtam.  Hármat azonnal kiválasztottam. Most már csak döntenem kellett, hogy melyik legyen. Egy belső hang figyelmeztetett, hogy „nem rég vettél egyet”! Na és? Ezt most nem hagyhatom itt. Jól néz ki, és nem is drága. Tulajdonképpen mostanában jól viselkedtem, és megérdemlem. Egy barna ovális fazon mellett döntöttem, ami már első látásra megtetszett. Megvettem.

 A másik dolog, ami fontos a kiválasztáskor az, hogy mennyi minden fér bele. Ugyanis szerintem egy igazi női táska rengeteg mindent rejt magában. Nem is értem azokat a nőket, akik képesek egy tenyérnyi retiküllel mászkálni. Nekem még a pénztárcám sem férne bele.

 Kedves férfi társak most biztosan mosolyognak, hiszen nekik elég egy kis brifi, amit többnyire a farzsebükben hordanak. Nem érthetik, hogy miért kell olyan sok mindent magunkkal cipelni. Bezzeg ha szükségük van valamire, akkor az az első kérdésük, hogy „nincs nálad…?” Nos nézzük mi mindenre, lehet szükség egy nap. A pénztárcára, mobiltelefonra és lakáskulcsokra bizonyosan. Nem hagyhatjuk otthon személyes iratainkat, telefonkönyvünket, bérletünket. Kell még desodor és némi smink készlet. Egy szemceruza, rúzs esetleg púder. Papír zsebkendő, körömreszelő. A parfümöt semmiképpen nem szabad otthon felejteni. Tollra és noteszra is szükségünk lehet. Esernyőt, muszáj vinni, mert utálunk megázni. Napsütésben a napszemüveget is el kell tenni. Egy csere nejlonharisnya sokszor jól jön. Mini varrós készlet jó szolgálatot tehet. Néhány fájdalomcsillapító gyógyszer már sok kedves ismerősömön segített.

 Nálam van kis bicska is, de egyszer egy tekercs cellux is segített a férjemen. Rágógumi, cukorka vagy egy kis csoki mindig kell. Az ásványvíz pedig utazás közben életet menthet, főleg ha meleg van.

  Ezen kívül még bele kerülhet néhány apróság, az attól függ, hogy mi az úti célunk. Szendvics, a gyerek csere pólója, sapkája esetleg néhány kisautó. Néha még így is van szemre hányás:” Hogy- hogy nincs nálad?”

 Kérdezem én, hogy férne el ennyi minden a farzsebemben?