A táncosnő

 Már öt éve dolgozott ugyanabban a bárban. Amikor ki került az intézetből itt helyezkedett el, mint felszolgáló. Vonzotta a csillogás és a pompa. Szerette az éjszakai életet.

 Két év munka után a tulajdonos felajánlotta neki, hogy táncoljon esténként. Szép alakja volt és értett a tánchoz. Több lett a fizetése is. A vendégek – főleg a férfiak- tapsoltak. Tetszett nekik a lány. Egyre jobban bele jött és élvezte is. Mini ruhákban, sokat sejtető topokban rázta a popsiját. Csillogott körülötte a színpad. A tapsvihar a szívébe markolt.

 Körülbelül egy év után felvetődött, hogy újítani kellene, a bár stílusán. Festés, mázolás kezdődött. Új színpad fényeket szereltek fel. A megnyitóra a tulajdonos valami extrát szeretett volna. Valaki felvetette, hogy legyen sztriptíz. Az ötletet jónak találták, és őt kérték fel erre a feladatra. Átlagon felüli bér járt érte, tánctanár és koreográfus tanította.

 Nagyon izgult először. Annyi idegen ember előtt szinte teljesen meztelenre kellett vetkőznie. A pompa, a fizetés, a taps, a siker, a csillogás azonban hamar megnyugtatta. A férfiak őrjöngtek, amikor a színpadra lépett és ruhadarabjait közéjük szórta. Tisztes úri emberek jártak ide, akik napközben ügyvédek, bankárok voltak. Otthon családjuk várta őket. Feleség és gyerekek. Sokuk titokban, üzleti vacsorára hivatkozva jött el a békés meleg otthonból, hogy egy-egy görbe estét eltöltsön, és ily módon szórakozzon.

  A lány egyre jobban hozzá szokott, hogy a férfiak simogatják a combját, bugyijába pedig tízezreket dugnak. Bár a pénz egy részét le kellett adnia, de még így is maradt bőven. Elvakította siker.

 A műsor után felvette valamelyik csillogó, flipperekkel kirakott mini ruháját és kiment a vendégek közé. Némelyik férfival megivott egy –egy italt. Jó pénzért ágyba is bújt valamelyikkel. „ Kurva”- mondták volna tisztességes asszonyok, de ő nem tartotta magát annak. Nem voltak érzelmei. Az intézetben nem tanulta meg a szeretetet. Ő sem szeretet senkit. Nem tudta milyen érzés adni vagy kapni. Telefonján nem hívta senki, esetleg a bárból keresték. Barátnői nem voltak. A táncos lányokkal beszélgetett néha, de csak ruhákról, ékszerekről vagy arról melyik férfival érdemes lefeküdni.

 Már nem voltak gátlásai, nem érdekelte semmi. Könyvet, újságot nem olvasott, tévét nem nézett. Tulajdonképpen nem értett semmihez, a táncon kívül.

 Először azt hitte ez a „ nagy élet „. El sem tudta képzelni, hogy létezik boldogság, család, szeretet.

 Éjszaka táncolt és mulatozott. Másnap legalább délig aludt. Utána bekapott valamit és elment vásárolni. Ismerte az összes butikot. A legdrágább ruhákat vásárolta meg kiegészítőkkel együtt. Késő délután várta a fodrász és a manikűrös. Este a tánctanárhoz ment, aki rendszeresen ágyba vitte. Nem tetszett neki a pasi, de így ingyen volt a táncóra.

 Minden pénzét elköltötte. Még az elején spórolt. Lakást vett, amit a legmodernebben bútorozott be. A szekrényei roskadásig voltak ruhákkal és cipőkkel. Több kilónyi bizsut halmozott fel. Úgy gondolta, hogy mindene meg van.

 Egy este azonban sminkelés közben elgondolkodott, hogy mi lesz, ha megöregszik. Mit csinál és hova megy, ha már nem táncolhat. Hisz jönnek fiatalabb és csinosabb táncos lányok és akkor ő már nem, kell. Magányosnak érezte magát, nagyon magányosnak. Nem barátkozott, és nem is engedett magához közel senkit. Rádöbbent, hogy az élete nem ér semmit. Már nem vágyott a pompára, a sok pénzre, a férfiakra. Elkeseredett. Sokáig nem törhette a fejét, a színpadra szólították.

 Kimenet a csillogó fénybe és mindent bele adott. A férfiak őrjöngtek. Szinte mindet felizgatta. Ráadásért ordítoztak. Ész nélkül szórták a pénzt. Ő csak táncolt, és táncolt, és táncolt. Már nem volt rajta semmi, de nem hagyta abba. Őrületes volt az ováció. Kimerülten ment le a színpadról. A vendégek szíve még percekig hangosan vert. Bement az öltözőbe és átöltözött. Utána egy hátsó ajtón kiosont, nem ment vissza a bárba. Pedig nagyon várták. Hazament.

 Lefeküdt rózsaszínű ágyába és felvágta az ereit.