Csillagok
Mióta az eszét tudja, mindig szerette a csillagokat. Már egész kiskorában felfedezte a kis fénylő pontokat az éjszakai égbolton. Mindig csodálattal nézett fel a sötét távolba.
Nem félt a sötétségtől, mint más gyerek. Sőt szerette azt. Imádott kitekert nyakkal felfele bámulni és vizslatni a kis apró világító testeket. Gyermekkorában sokat ült kint esténként és nem csinált semmit, csak feltekintett és bámulta az eget. Szülei megértők voltak vele egy ideig. Csillagászati szakkönyveket kapott ajándékba. Napközben azokat nézegette. Türelmetlenül várta az éjszakákat, hogy megnézhesse az égen azt, amit a könyvben látott.
Órákat tanulmányozta a Kis Göncölt, a Nagy Medvét és a többi csillagképet. Soha nem tudta megunni.” Csillagász lesz ebből a gyerekből.”- mondogatták.
A szobájának a mennyezete is telis tele volt festett csillagokkal. Amikor borús volt az ég és nem láthatta az igaziakat, akkor azokat nézte és álmodozott. Hulló csillagon lovagolt, és a Tejúton sétált. Bárány felhőkön üldögélt és lógatta a lábát. A Göncölszekér volt az autója.
Betegesen rabjává vált az apró kis égitesteknek, oly annyira, hogy tanulmányi eredménye már teljesen leromlott. Szülei már eltiltották egyetlen hobbijától, a csillagoktól. Szakkönyveit elzárták, esténként pedig nem engedték ki. Nem esett kétségbe, az éjszaka leple alatt óvatosan kiosont a szobájából és csak hajnalban ment vissza. Már tényleg nem érdekelte semmi. Iskoláit bukdácsolva végezte el. Nem akart ő csillagász lenni, csak nézni akarta a fényesen izzó gázgömböket. Már tudott mindent a csillagképekről, a csillagok mozgásáról, a csillagközi porfelhőkről, a fejlődésükről, a felszíni hőmérsékletükről és még ki tudja mi mindenről. Ismerte az egész Tejútrendszert. Úgy érezte, hogy csukott szemmel tudna rajta közlekedni. A Bolygók a barátai voltak. Különös titokzatos érzés fogta el, ha felnézhetett, és ismerősként üdvözölhette a csillagokat. Hasznosítani soha sem akarta a tudását. A maga kedvteléséből tanulmányozta a könyveket és az eget. Már jobban eligazodott a csillagképek között, mint a városban.
Dolgozni kezdett, és hogy soha ne kelljem az éjszakától megválnia, éjjeliőr lett egy raktár telepen.
|