Bevásárló központban

- avagy a reklámok hatása-

 Nemrég elmentem egy nagy bevásárló központba vásárolni. Beléptem az automata kapun, magam előtt tolva a bevásárló kocsit, melynek kerekei mindig másfele mentek, mint amerre én szerettem volna.

 Elővettem részletes listámat, melyet még otthon alapos megfontolás után készítettem. A lista nem volt valami rövid, mivel elég sok minden hiányzott, vagy fogytán volt háztartásomból.   Nem szeretem az ilyen nagy üzleteket, mert hiányzik belőlük a kedvesség, de célszerűbbnek találtam, hogy mindent egy helyen megvehetek, mint ahogyan a reklámokban is hallani lehet.

 Először a mosószeres polcokhoz indultam. A polcok roskadásig voltak különféle márkájú mosóporokkal, különböző méretű kiszerelésben. Természetesen szinte mind AKCIÓ – s áron kínálta magát. Eszembe jutottak a mosópor reklámok. Végig gondolva ezeket, kiderült, hogy legalább négy-öt fajta mosószert kellene vásárolnom: általános mosószert, fehérítőt, beszáradt foltok és vízkő ellenit, esetleg vehetek a színes ruháknak színmegtartót. Az öblítőknél is elgondolkodtam. A szín kavalkád szinte megrészegített. De melyiket vegyem? Vasaláskönnyítőt, illatát lassan kieresztőt, puhaságot, adót, vagy vegyem azt, amitől egyszer kiütéses lettem, és a háziorvosomtól egy hatalmas ampulla Calcium injekciót kaptam miatta?

 Nem emeltem le semmit a polcról, úgy gondoltam még töröm a fejem, hogy mit válasszak.

 Tisztítószerek. Fürdőszobai és konyhai szerek súroló és folyékony változatban. Csak rá spriccelem és letörlöm, és máris ragyog minden. Az a baj, hogy ez nálam eddig nem sikerült. Biztosan nem megfelelő szögben tartom a flakont, vagy nálam nagyon makacs szennyeződések vannak. Sokkal makacsabbak, mint a reklámokban. Egyszer el kéne hívnom egy szakembert, hogy próbálja ki az én családom által okozott szennyeződéseken. Hátha csak én vagyok ügyetlen és egy törléssel, nem tudom eltüntetni, például a tűzhelyre ráégett olajfoltot. Nekem órákig kell sikálnom.

 Tovább mentem a fogkrémekhez. Fogfehérítő, üde leheletet biztosító, tizenkét órán át védő, fogorvosom által ajánlott, vagy az, amitől egész fogmosás alatt öklendeztem, mert olyan rossz volt az íze. A fogkefék közül is nehéz választani. Van a legolcsóbb kategória, aminek hullik a szőre és van a drága, amit ugyan úgy, egy hét alatt szétmosok. Van hosszú és rövid szőrű, és van már nyelvtisztítós, de mindegyikben van egy azonos, egyikre sem mondják, hogy a baktériumok száz százalékát eltünteti. Itt is tanácstalanul tovább ballagtam.

 Néhány hajápolási cikkre is szükségem volt. Korpás hajra, zsíros hajra, normál hajra, színélénkítő, dauerolt és festett hajra való samponokat találtam. Csalános, kamillás aloe verás, és még kitudja hányféle flakon sorakozott a polcokon. Hajlakkok tömege kacsintott rám. Normáltól az extra erősig. Napot, esőt, szelet kibíró ragadós szerek. Az esőt még az én fejemen egyik sem bírta ki, a hajam viszont úgy összeállt tőle, hogy lehetetlenség volt kifésülni. Most már megfordult a fejemben, hogy miért vernek át a reklámokban?

 Kocsimat még mindig üresen magam előtt tolva elérkeztem a következő sorba. Itt toalett papírok vártak rám. Listámon ez is szerepelt. Illatos, fehér vagy mintás legyen? Négy, nyolc, vagy tizenkét darabos csomagolással jövök – e ki olcsóbban? Egy rétegű vagy két rétegű legyen? Kérdések, kérdések, de ki válaszol rájuk?

 Már egyre idegesebben, de még mindig tovább mentem. Édességek. Imádom a csokoládékat. Tej csoki, keserű csoki, fehér csoki, mogyorós, mazsolás, kekszes, müzlis, epres, joghurtos, töltött és nugátos, lyukas, kerek, és ki tudja hány ezer fajta sorakozott a polcokon. Eszembe jutott szegény Gombóc Artúr, talán még ő sem tudott volna választani ennyi féléből. Hát akkor én szegény halandó melyiket válasszam?

 Még mindig tovább mentem, pedig már teljesen elment a kedvem a vásárlástól. Ízetlen konzervek sora következett, majd tojás nélküli száraztészták, műlevesek, tejet soha nem látott, de tejterméknek becézett áruk. Húst nem ismerő felvágottak és szalámik. Napot és természetes trágyát nem érző gyümölcsök és zöldségek. Mű termékek sora vet körül.

 A tojás vajon látott-e tyúkot, a só valóban igazi–e? A cukor ismeri a cukorrépát és a liszt a búzát, a kávé valódi, vagy az is mű? A rizs valóban rizsföldön termett?

 Már nem mertem ránézni a polcokra, mert mindenről eszembe jutott valami megválaszolatlan kérdés. Szomorúan a kijárat felé bandukoltam, még mindig magam előtt lökdösve az üres bevásárló kocsimat, és közben azon gondolkodtam, hogy a reklámok megtették hatásukat, nem tudtam választani e temérdek áruból. Mindegyiket dicsérik és tulajdonképpen mind ugyanolyan.

 Haza fele betértem a sarki kis közértbe, ahol mindig családias volt a hangulat. Itt soha nincs nagy választék, és nem kell azon töprengeni, hogy melyik terméket válasszam. Vettem néhány dolgot, és már boldogan mentem haza. Holnap is ide jövök!